A történet

A történet 1986-ban kezdődött. Ekkor volt először gólyatábor az Esztramos alatt a bányaépülettel szemközti réten. Amint elérjük a Bódvarákó táblát, balra fordulunk – régen ez az út vezetett a bányához –, és miután a hegy oldalában lévő nyaralókat elhagyjuk, elérkezünk a bányaépülethez, amely ma már többnyire romos, illetve pár éve az Aggteleki Nemzeti Park költözött be egy épületébe, és innen indulnak a barlangtúrák, illetve a szervezett túrák az Esztramosra. Nos, az ezzel szemben lévő nagy réten, a Bódva közvetlen partján volt először a tábor. A gólyatábor akkor abból állt, hogy bálványfát kellett irtani, mondhatni természetvédelmi tábor jellege volt a dolognak, annak fejében volt ellátás. 1987-től már jobban kezdett egy gólyatáborra hasonlítani a dolog, és 1988-tól pedig már szakmai programok is voltak (barlang, Rudabánya) és kirándulások (Kassa, Szádelő). 1988 és 1990 közt a bányaépületet használták zuhanyzásra, aztán a bánya is bezárt, a vizet elzárták az épületben.

Reggeliosztás 1989-ben.

A tábor 1994-ben költözött át a mai helyére, tehát ez volt a következő nagy lépés. Az addigi réten a nemzeti park valamilyen védett növényzetet talált, és megtiltotta ott a táborozást. A tábor eme fejezete egészen 2001-ig bezárólag tartott. Ebben az időszakban a táborban nem volt még áram, ezért az étkezést a kis közértben kellett bonyolítani, illetve a kocsma pedig Malvinkánál volt. Ő a mai kisbolt melletti helységben működött, amelyet 2000-es nyugdíjba vonulása után már a tábor szervezői béreltek ki 2001-ben, és csinálták ők maguk a büfét. Ekkor még Bódvaszilason az Esztramos étterem is működött (ez ma az iskolával szembeni épület, a kiírás még talán most is olvasható), ahol pedig a vacsora volt. Tehát ekkor minden este át kellett a gólyáknak sétálni, vacsorázni Szilasra, persze ekkor még közel sem akkora létszámban, mint ahányan manapság vannak a gólyatáborban. Talán százas létszámról beszélhetünk ezekben az években. Itt már végig a vetélkedő és a túrák adták a fő programokat, illetve az esténkénti filmvetítés, és természetesen tábortűz és gitározás. A réten csak a sátrak voltak, kvázi – a tábori vetélkedő napját leszámítva – csak aludni jártak az emberek oda. Ekkor még csend honolt a réten, csak a gitár és énekszó szállt az éjszakában.

A tábor 1998-ban.

A következő nagy lépés a 2002-es esztendő volt. Ez volt az első olyan év, amikor áram lett a réten. A kiszolgáló egységek ezzel beköltözhettek a táborba. A szervezői központ ekkor a nagy katonai sátornál volt, itt volt a reggeliosztás, illetve a büfé, nagyjából úgy, ahogyan most is zajlik, csak nem volt még rendezvénysátor (pavilon), így a diszkó is a szabad ég alatt zajlott. Ebből adódik, hogy a zenei szolgáltatás is ebben az évben jelent meg a réten, addig csak a gitár szólt, zenés-táncos mulatság csak a faluban volt, a művelődési ház épületében. A pottyantós illemhelységek akkor már álltak természetesen, azonban a fürdési lehetőségek ekkor a kék nyomóskutakra, a kénes kútra, a Bódvára és a dobódéli bányatóra korlátozódtak. Persze Marika néni már ekkor is működött, mint meleg vizes zuhanyzási lehetőség, illetve jó féle pálinka lelőhelye. Ez máig sem változott.

Nagyjából ebben az időszakban alakult ki a táborban az a heti programváz, ami ma is fut, kisebb-nagyobb eltérésekkel. Volt ebben az időben a megérkezés napján éjszakai túra az Esztramosra, az első teljes ottani napon egy közös túra az egész tábornak az Alsó-hegyre, illetve sok egyéb más szervezés (pl.: Rozsnyó, Tornabarakony, Szilicei jégbarlang, stb.), de a létszámnövekedés, és a mentorcsoportok megjelenése miatt idővel bizonyos változtatásokon kellett átesni a programnak, és bizonyos kirándulások, programok elmaradtak, esetleg újak jelentek meg. Például nincsenek már gólya–felsőbbéves focimeccsek, amelyek a szilasi nagy focipályán zajlottak, csak hogy egyet említsek, és a fentebb említett túrák sem futnak már. Állandó kiegészítő programok is akadtak ekkor még a táborban, pl. az íjászat. Itt talán érdemes felsorolni, hogy mely szakok voltak érintettek ekkor a gólyatáborban: biológus, biológia, biológia–x (az x itt bármely egyéb más tanárszakot jelöl, hiszen ekkor még osztatlan képzés folyt, nem volt bolognai rendszer), csillagász, geográfus, geofizikus, geológus, földrajz, földrajz –x, környezettudomány (2004-től),  térképész.

Hímvessző futás 2003-ban. Fotó: Werner Zoltán.

El is értünk a tábor következő nagy lépéséhez, a 2006-os esztendőhöz. Ez az év, amelyben már a mai 4 alapszak gólyáit fogadta a rét. Ettől kezdve a létszám is drasztikusan megemelkedett többszáz főre, így a szervezésben sok új kihívással kellett szembenézni. Megjelent a nagy pavilonsátor (ez csak 2008-tól, de már 2006-tól több összeépített katonai sátor képezte a rendezői bázist és partiteret), a zenei szolgáltatás is minőségibb lett, a büfé nagyobb lett, hogy ki tudja szolgálni a megnövekedett létszámot, a pottyantósok száma is folyamatosan nőtt, és a legújabb kor csodálatos vívmányai, mint a toi-toi-k is megjelentek (természetesen az időközben bevezetett törvényi szabályozás miatt). Mára már külön buszok jönnek a táborba, hogy a túrázókat elvigyék a túraprogramokra, a szilasi állomásra is autók mennek ki a tábor elején, hogy a résztvevők felszereléseit behozzák a 4 km-re lévő táborba, maguk a kocsik száma is egészen megszaporodott a táborban. A korábbi időszakban a szervezőknek volt egy és azon kívül talán még egy autó volt jelen a táborban. A vacsora is jó ízű és elegendő lett a korábbiakhoz képest, teszem hozzá ekkora létszámra már nem tudnák megoldani a szervezők a főzést, mint korábban, amikor még a táborban, a bográcsokba főtt a vacsora, amit a gólyák is segítettek elkészíteni. Mára már van környezettudományi klubos sátor, földrajzos klubos sátor, telefontöltő lehetőség, chillezés, teázás, társasjátékok és sok-sok újdonság. A tábor folyamatosan növekszik, azonban a növekedés, mint tudjuk, nem fenntartható, ezért meg kell találni az egészséges összhangot. Szomorú tény, hogy a tábortüzek és gitárdalnokok száma folyamatosan csökken. Reméljük, a tábornak sikerül a tradíciókat megőrizni és a modernitással megfelelően ötvözni, hogy még hosszú ideig legyen számunkra ez a tábor életünk tábora!

Tábornyitó 2012-ből. Fotó: Sipos Dániel Sándor